1. A lovagregények a plafonig értek,
És köztük egy szikár alak ült.
A füstölő gyertya a körmére égett,
Ha az ész fejvesztve menekült.
A valóság végül már messze járt,
S ő elindult akkor, hogy átélje, amit kitalált.

Припев:

Don Quijote, Don Quijote,
A szélmalom csak játszik veled.
Don Quijote, Don Quijote,
Ma is köztünk élsz, de más a neved.
Don Quijote, Don Quijote,
A szélmalomharc mire való?
Don Quijote, Don Quijote,
Minek álmodni, ha ébren is jó?

2. Bús képű lovag az utakat rója,
Ha nincs, hát keres akadályt.
S ha úgy érzi, fontos, hogy valaki várja,
Egy Dulcineát is kitalál.
A valóság gyakran a fejére áll,
Ő nekivág akkor, és rémes, hogy néha mit csinál.

Припев

A valóság gyakran a fejére áll,
Ő nekivág akkor, és rémes, hogy néha mit csinál.

Припев